Hajóbemutató
Antares 13.80
126. Hajó Magazin, 2006. január

A Bénéteau legnagyobb motorosyachtja egy klasszikus cirkáló. Hagyományos vonalai erőt és biztonságot sugároznak. Két négyszányolcvan lóerős motor, egyenes kihajtás, jól bevált V formájú hajótest, kényelmes napozó az orrdeckken és tágas munkatér a cockpitben. A hajó tervezői semmi újat nem találtak ki. Egyszerűen készítettek egy nagyon jó, elegáns, gyors hajót. Talán ez a legbiztosabb recept. Amikor először találkozik az ember a hajóval, az az érzése, már ismeri, a belső tér is hasonló hatást ébreszt.

A hajót a Master-Yachting jóvoltából Tribunjban próbálhattuk ki. Senkinek nem ajánlom, hogy egy negyvenöt láb hosszú motorossal egyedül, gyakorlás nélkül kiálljon a kikötőből. Valójában nem tudom, hol van az a határ, amit még huszonkét láb hosszú hajóhoz szokott rutinommal vállalni szabad, egy ekkora hajót biztosan nem. Az Antares 9.80-assal még jól elbírtam. Ezzel a hajóval azonban elfogyott a tudomány. Sikerült azért kiállni, de én és a hajót a többitől eltartó kikötőmesterek is megizzadtak, mire a két hajósor között végre irányba álltam. A beálláshoz kaptunk segítséget. A horvát kapitány, folyamatos gázelvétellel oldotta meg azt problémát, hogy a motorok alapjáraton is túl nagyot lendítenek a hajón. Az első nehézségek után jól megértettük egymást. A kikötőben és a nyílt vízen is bőséges hely van a manőverezésre.

A hajót alig lehet megbillenteni a fordulóban		Impozáns, kissé ijesztő látvány

A parancsnoki híd, szép idő esetére		Cocpitban bőséges a hely

A hajóhéj poliészter szendvics szerkezete hatalmas terhelést bír el. A fedélzet balzafa szendvics. Az adriai hullámokon a test nem csavarodik, nem nyekereg, hanem nagyokat döccenve ugyan, de könnyedén teszi a dolgát.
Még a kikötőben körülnéztünk a hajó belsejében. A pallón keresztül először a fardeckre lép be az ember. Ez a rész elég tágas. Kényelmesen lehet készülődni a fürdéshez, vagy a búvárkodáshoz. A tíkfa burkolat alatt diszkréten bújik meg a fürdőlétra. Van itt hideg meleg vizes zuhany és egy ajtó, ami a cockpitbe vezet. Ez a rész a motoros hajókon egyfajta terasz szerepét is betölti. Ezen a hajón nincs egy síkban a cockpit és a szalon. A szalon két lépcsőfokkal magasabban van. Ezért jobban elkülönül a két tér egymástól. A cockpit inkább előtér, tároló és munkatér. Innen lehet feljutni a hídra, és két oldalt az orrfedélzetre. A szalonba lépve jobb oldalon egy asztalt találunk, amelyet ülőgarnitúra ölel körül. Szembe vele egy szekrénysor húzódik. A jobb oldalra került a kormányos ülés a másik oldalon pedig egy kis konyha van. Minden oldalra nagyon jó a kilátás. A bútorzat gyönyörűen van kidolgozva. A magafényű lakk használata megszokott a motoroshajók belterében. Egy szinttel lejjebb vannak a hálószobák. Az orrban van a tulajdonosi kabin, kényelmes, nagy franciaággyal, szekrényekkel és ülőgarnitúrával. A konyha és a kormányos állás alatt van a két hátsó háló. Mindegyikben két-két szeparált ágy és szekrények vannak. Az első és hátsó kabinok között van a két fürdőszoba. A fürdőszobának oldal- és deckablakai is vannak, mint ahogyan a tulajdonosi kabinnak is.

Amíg a hajóban alig látni műanyagot, szinte mindent fa borít, addig a szabadban sok gélezett felülettel találkozunk. A járórészeket tíkfa borítja, ami nem csak szép, de az egyik legjobb csúszásgátló megoldás is. A hajóst mindenfelé polírozott rozsdamentes korlát védi. Ezzel találkozunk a hídra vezető lépcső mellett, körbe a fedélzeten és természetesen fent a hídon is.
Az orrfedélzeten nagy, kényelmes napozó van. Szinte az egész az. Nincs itt más, csak egy kis horgonykamra, és két kikötőbika. A kikötőt elhagyva a hölgyek itt átvehetik a hatalmat, férfiembernek nincs erre dolga többé. Az urak pedig a hídról csodálhatják őket. Ott a kormányállás mellett kényelmes ülőgarnitúra, egy kis mosogató és jégszekrény van. Innen nagyon jó a kilátás előre, de a hajó fara nem látszik. Azt érezni kell.

Kormányállás és a szalon egy része		Konyha, több mint elég

Amikor kiértünk a nyíltabb vízre, ráadtam a gázt és elindultunk. A hajó szépen vette fel a fordulatot, emelte az orrát és gyorsult. Húsz csomó körül kényelmesen csendesen utazott. Szerette ezt a tempót, de különösebb nehézség nélkül fel lehetett tornászni a sebességet huszonöt csomóra. Ez már olyan tempó itt a szigetek között, amire oda kell figyelni. A kétmotoros hajókra általában jellemző, hogy meglehetősen nagy íven fordulnak. Az Antares-t alig lehetett megbillenteni a kanyarban ami szintén növeli a fordulót. Huszonöt csomónál még mindig volt benne tartalék. Mindig érdekelt, mennyi fogyasztanak ezek a nagy motorosok, de az ember erre a kényes kérdésre ritkán kap kielégítő választ. Most az egyik charter cég oldalán találtam egy adatsort erről a hajóról. Érdemes átfutni, mert nagyon nagyok a különbségek. Egy kevéssel az alapjárat fölött a hajó tizenhat liter gázolajat eszik óránként. Ez nyolc csomós sebességre elég. 14,3 csomós sebességnél, ami azért elég jó tempónak szzámít, megelégszik a hajó hetvenhárom literrel. Sajnos huszonnégy csomónál már százhúsz liter az adat. Erről a hajóról el lehet mondani, hogy átlagos körülmények között, ha nem hajtjuk nagyon, száz literrel megelégszik óránként. Végül is ez nem tűnik olyan soknak, egy ekkora hajónak ennyi (vagy több) a fogyasztása. Ezalatt úgy húsz mérföldet teszünk meg. A hajó hatótávolsága tehát háromszáz mérföld körül van, ez 390 ezer forintba kerül. Ezerháromszáz forint mérföldenként.

Egységes, szép hajó az Antares 13,80		A fardeckken is bőséges a hely

Az Antares 13.80-as az egyik legjobb motorsyacht, amivel eddig találkoztam. Nagyon megbízhatóan, mondhatni úri fölénnyel vette az akadályokat. Nagyon jó vele hajózni, és igazán kényelmes benne lakni. A formája húsz év múlva is ugyanúgy kortalan lesz mint ahogyan ma is az.

L. F.